Szép csillagos este az utcákon járok
Izgatott tömeg közt, rohanó életben
Valakire várok.
Amíg szemem nézi a csillagok tengerét
S a nagy, örök csendet, mi onnan árad szét,
A fülemet éri zajos, földi lárma,
Rohanó emberek furcsa zsibvására.
És míg nézem félve, mit tett az Alkotó,
Tolakodó hangon, minden ablakon át kiált a rádió.
Szemem a csodákról a földiekre téved
És nem is tudom miért, ó, te szegény ember, úgy sajnállak téged!

Nem tehetek róla, ez szava szívemnek
Mit a rádió ad, nem kell az Istennek!
Amíg fogsz "jó" musort, vérlázító zenét,
Nem fogja fel szíved Isten üzenetét!
Pedig O szíved azért teremtette,
Hogy annak, amit O ad, felvevoje lenne!
De megfordult minden! Mi is jön vajon még?
Nekünk semmit sem mond már a csillagos ég?
De ha az a nagy nap, Ember, reád szakad,
Isten helyett neked a rádiód marad!

Most még volna idod, most még megtérhetnél,
Szíved felfoghatna szép, mennyei zenét.
De te ezt nem érted, mert hallod a földit,
S amíg ezt hallgatod, nem hallhatsz mennyeit!
Pedig, ha megtudnád, hogy szól az üzenet:
– Ami ma számodra az utolsó lehet!

"Féljed a nagy Istent és adj dicsoséget,
Annak ki teremtett és alkotott téged."
Aki nem turi el, mert hu szerelmesed,
Hogy egy más leadó irányítsa szíved.
Nem a készülék bun, a fa, üveg, vászon,
Hanem ami szétfut rajta a világon!
Hisz futhatna jó is, istenáldott Ige!
De, hogy miért kevés ez, nem tudja senki se.

Szép csillagos este "Rádiómnál" állok,
Imádkozó szívvel üzenetet várok.
Csendet, békességet, reményt küld O nekem
És ha hu maradok, nem hagy el sohasem.
Azt üzeni: "Ne félj! Nem leszel ily árva!
Miért Jézus meghalt, itt van nemsokára:
Az Isten országa!

A nap az égen lemenoben,
Árnyak megújulnak, sötét minden.
Zöld erdoket, mosolygó virágot,
Homály takarja mar a világot.

Éltem is egy rövid nappal,
Elmúlt dele, estje kél. Köszönöm,
Jézusom, hogy napot adtál
És a sötétségbol kivezettél!

Nézem, nézem a lebukó napot,
Vajon vele mi minden vesz?
Azok közt, kik jutnak örök éjszakára
Lesz-e olyan ki a fényt tolem várta?

Uram, kérlek, míg tart nappalom,
Vihessek fényt s tudják, hogy ezt Toled kapom!
S ha elnémul minden, az örök nappalra
Vezess engem is el, ó, vezess haza.

Ez a világ többé nem az én világom,
Boldog hitszemekkel a másikat látom
Jézus járt e földön, O mutatott rája:
Nézd, ez a szenvedok örök, szép hazája!

Remélek és hiszek Benned, Uram, látod,
Pedig ez fejemre töviskoronát hoz.
Legyen e hitemnek bármily kín az ára,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája

Utamon O vezet, szeretettel várva,
Ha úgy is élek itt, mint elhagyott árva.
Nem értitek ti ezt, gyulöltök, hiába!
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!

A Te nevedben járok, Uram, házról-házra.
Kérlek, a nevedet írd fel az orcámra!
Mennyei koszorút szövök harcban állva,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!

E siralom völgyét én boldogan járom,
Koporsóba érve is csak Jézust várom.
Nem maradok én hideg sírba zárva,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!