Rakhatod a téglát egymásra,
tetot emelhetsz, szépet, nagyot,
de ez hasztalan, ha alája
nem tettél egy szilárd alapot.

Higgy, tanulj, vagy uzzél álmokat,
fess ábrándokból délibábot,
alap nélkül széthull légvárad
és összeomlik kis világod.

Ezért építs a jó alapra,
Jézusra, ki mindent alkotott,
s ha zúg a hab, a lét vihara,
nem ér téged, csak az Alapot!

Uram! a világot én nem kívánom!
Sem azt, amit a világ forrón áhít:
dicsoségek, rangok öröm virágit!
 

Akarok lenni egyszeru kis szolgád,
árban harcolva, feltekintni Hozzád.
Akarom járni a puszta utakat,
hol szenvedo testvér, küzdo társ akad…
Akarok lenni üdv szekerén kerék,
kinek a futásból soha nincs elég,
akarok lenni szíveken ütoér,
bun örvénye felett mentokötél,
Isten kezében alázatos szolga,
ki vérzo lelkek ügyét szívén hordja…

Krisztus templomában egy oszlop legyek,
ki nem remeg, ha mozdulnak a hegyek
s mondhassam majd, ha a végido lejár:
– Itt vannak Uram, kiket nékem adtál!