Ismeretlen szerzotol
A panaszodat,a banatodat,
homokba irjad,
Ha faj valami,hat akarkinek
azt el sirjad.
Homokba irjad,a prba irjad…
a szived buja akarmilyen nagy,
az embereknekazt el ne mondjad,
a terhedet csak csendben hordjad.
A masok bunet es gyarlosagat,
homokba irjad.
A megnemertest,tamadasokat
oh fel ne rojad.
A mester is csak igy csinalta ezt,
s bar varta Ot a bus fakereszt,
az asszony bunet homokba irta:
O elfeledte, s a szel elfujta.
Legyen az barmily szep ,szent igazsag,
mind eltapossak
S ha verzik is a szived erte,
megmosolyogjak.
Ezert ,ha egig er a banatod,
s ha konnyeidet else sirhatod
hordoznod kell,mert el kell hogy birjad,
S ha nem latjak-hat homokba irjad.
Emlekeid ,mik idekotnek ,
homokba irjad.
Mit kolcson adtal:penzt,sot bizalmat
a porba irjad.
Igy jobaratod lesz a fel vilag,
s insegedben ehen halni hagy.
De bizton szamithatsz az Urra,
Ezt marvanyba vesd.Ezt ne ird a porba