Paskuly Jozsefne
Az elet villamcsapasai o de fajnak,
A lelek darabokra hull.
De Isten kezeben meggyogyul a seb,
egybeszerkeszti,minden elsimul.
Megyunk tovabb.Uj viharok tepnek,
uj megrazkodtatas,uj sebek ernek,
de Isten hordozza kicsiny eletunk,
O azt is tudja,amit nem erthetunk.
Mar-mar azt hisszuk minden osszeomlik,
fojtogat,eget rettenetes laz,
De Isten keze vedon atkarol,
s a kiszabott uton megyunk tovabb.
Korulvesznek idegen,furcsa larmak,
ijesztenek meg-nem szokott zajok,
lehullnak sokszor -ki tudja miert?
palyajukon felfuto csillagok.
Azt hiszed alom az mi korulvesz,
hogy ez igy nem is lehet igaz.
Korulnezel s nincs sehol a vilagon
egy kapaszkodo,egy kicsi vigasz.
Vadolod magad:tan hibas vagy erte?
Es menekulsz egy mely szamuzetesbe,
magad lelkebe melyre-melyre bukva
es ott talalod Istent varakozva.
S ami ezutan korulotted zajlik,
tudod jol:vilagfolyasa ez.
Nincs senki ,aki ugy megerthetne,
hogy a szive egy legyen veled.
A lelek banatat ki ne mind soha,
Nincs ra szo,mert Istennek resze az,
Onmagadba hordd,a melybe rejtve,
mert ugy emberi,es ugy igaz.
S amit vegsokent levon az ertelem:
Banat,halal,vilagtorvenye ez.
Isten kezeben legy:Ez a fontos.
Mert vegul Isten mindent jova tesz.