Búcsú a debreceni gyülekezettol
Megint csomag, megint táska,
Megint készen indulásra.
Megszokott arcok, szereto szívek
Rám mosolyognak s tovatunnek.
Most látom, hogy ez sem volt más:
Nehéz úton egy állomás.
Földi vándor …megyek tovább,
Ami itt volt: "Isten hozzád!"
A vonat füttye szívembe vág.
Jó Megváltóm, hallgatok Rád!
Pedig bánat ült a szívemre,
Megint könny folyt hegedumre.
Ez az élet, testvér, nem más,
Mint egy bánatos utazás.
A kedves arcok, búcsúzó könnyek
Álmainkban még visszajönnek.
Fehér kendok intenek búsan,
A múlté lesz minden lassan.
De már nem sokáig megyünk,
Az örök célt látja szemünk.
Letesszük ott a nagy csomagot,
Nem várjuk többé a vonatot.
Nincs vonatfütty, nincs búcsúzás,
Hiszen ez a végállomás!