Az új földön, ahol igazság lakozik, Isten örök otthont ad a megváltottaknak, és tökéletes környezetet az örök élethez – szeretetet, örömöt és tanulási lehetõséget az Õ közelében, mert Isten ott lakik népével. A szenvedés és halál elmúlt. A nagy küzdelem befejezõdött, bûn nem lesz többé. Minden, élõ és élettelen azt hirdeti, hogy Isten szeretet; és Õ uralkodik örökké. Ámen. (Hitelvek – 27)
Egy fiú, miután túlélte a halálos veszedelmet, megkönnyebbülten mondta: "Az én otthonom a mennyben van, de nincs honvágyam." Hozzá hasonlóan sokan a halál közelségében a mennyet ‘a más helynél’ kívánatosabbnak tartják. De egy pillanat múlva gyõz a megfogható élethez – az itt és mosthoz – való ösztönös ragaszkodás. Ez az érzés akkor volna igazolható, ha a valóságnak megfelelnének azok a nézetek, amelyeket sokan a halál utáni életrõl vallanak. De a szentírási leírások és utalások szerint az az élet, amelyet Isten készít a megváltottaknak, annyira felülmúlja mostani életünket, hogy kevesen tétováznának, feladják-e ezt a világot az újért.
Az új föld jellemzése
Kézzelfogható valóság. A Biblia elsõ két fejezete elmondja, hogy Isten tökéletes világot teremtett az emberiség otthonául. A Biblia utolsó két fejezete hasonlóképpen arról beszél, hogy Isten tökéletes világot teremt az emberiség részére – de ez újjáteremtés, a föld helyreállítása a bûn okozta romlásból.
A Biblia újra és újra kijelenti, hogy a megváltottaknak ez az örök otthona valóságos hely lesz, amelyet valóságos testû és agyú emberek látnak, hallanak, érintenek, ízlelnek, szagolnak, megmérnek, ábrázolnak és teljes mértékben tapasztalnak. Isten az új földön fogja elhelyezni ezt a valóságos mennyet.
2 Péter 3. fej. tömören foglalja össze e fogalom szentírási háterrét. Péter az özönvíz elõtti világról mint "az akkori világról" beszél, amelyet a víz elpusztított. A második világ "a mostani… föld"; az a világ, amely tûz által megtisztul, hogy utat nyisson a harmadik világnak, az új földnek, amelyben "igazság lakozik" (6-7, 13. vers).[1] A "harmadik világ" ugyanolyan valóságos lesz, mint az elsõ kettõ.
Folytonosság és különbözés. Az "új föld" kifejezés mind folytonosságot, mind a jelenlegi földtõl való különbözést fejez ki.[2] Péter és János látomásban látta a tûz által minden szennytõl megtisztított, majdhelyreállított régi földet (2Pt 3:10-13; Jel 21:1).[3] Tehát az új föld mindenekelõtt ez a föld és nem valamilyen idegen hely. Megújítva bár, mégis ismerõs, ismert otthon marad. És jó, hogy ez így van! De új olyanértelemben, hogy Isten eltávolít a földrõl minden bûn okozta szennyet.
Az új Jeruzsálem
Az új Jeruzsálem ennek az új földnek a fõvárosa. Jeruzsálem héber jelentése "a béke városa". A földi Jeruzsálem ritkán felelt meg ennek a névnek, de az új Jeruzsálem pontosan ezt fogja tükrözni.
Összekötõ kapocs. Bizonyos értelemben a város összekapcsolja a mennyet és az új földet. A menny elsõsorban "eget" jelent. A Szentírás ezen a szón (1) a légköri eget (1Móz 1:20), (2) a csillagos eget (1Móz 1:14-17) és a "harmadik" eget – a Paradicsom helyét – (2Kor 12:2-4) érti. Ebben az összefüggésben a "menny" rokonértelmû lett a Paradicsommal, azzal a hellyel, ahol Isten trónja és lakóhelye van. Tágabb értelemben a Szentírás Isten birodalmát és uralmát, valamint az Õ uralkodását elfogadni kész embereket "a mennyek országának" nevezi.
Isten minden várakozást meghaladóan válaszol a "Miatyánkban" elmondott – "Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is" – kérésre, amikor az új Jeruzsálemet elhelyezi a Föld bolygón (Jel 21:1-2). Õ nemcsak megújítja a földet, de meg is dicsõíti. Felülmúlva a bukás elõtti állapotát, a világegyetem fõvárosává lesz.
Fizikai jellemzés. János látomásba illõ kifejezésekkel rajzolja meg az új Jeruzsálem szépségét: a város olyan, "mint egy férje számára felékesített menyasszony" (Jel 21:2). A város fizikai tulajdonságainak leírásával valóságos voltát ábrázolja.
1. Világossága. Az elsõ jellegzetesség, amit János észrevett, amint nézte a "menyasszonyt, a Bárány feleségét", a "világossága" volt (Jel 21:9,11). Isten dicsõsége világítja meg a várost, feleslegessé téve a nap és a hold fényét (Jel 21:23-24). Semmilyen sötét sikátor nem csúfítja el az új Jeruzsálemet, mert falai és utcái áttetszõek, és "éjszaka…ott nem lesz" (Jel 21:25). "Nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg õket" (Jel 22:5).
2. Felépítése. Isten csak a legértékesebb anyagokat használta a város építéséhez. A fala jáspisból, "kristálytiszta… kõbõl" van (Jel 21:11, 18). Az alapokat tizenkét különbözõ drágakõ díszíti: jáspis, zafir, kalcedon, smaragd, szárdonix, sárdius, krizolit, berill, topáz, krizopráz, jácint, ametiszt (Jel 21:19-20).
Ezek a drágakövek azonban nem a fõ építõanyagok. Mert a város legnagyobb részét – épületeit és utcáit – Isten aranyból készítette (Jel 21:18, 21), olyan bõségesen használva ezt az értékes fémet, ahogy az emberek ma a betont használják. Ez az arany bármilyen ma ismert aranynál finomabb, mert János "tiszta üveghez hasonló" aranynak nevezi (Jel 21:18).
A városba tizenkét kapun lehet belépni. Minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl készült. "A gyöngy a szenvedés gyümölcse: egy pici izgató anyag csúszik be az osztriga kagylójába, és ahogy a kis teremtés szenved, az izgató anyagot csillogó drágakõvé alakítja át. A kapuk gyöngybõl vannak. Bemeneteledrõl, az én bemenetelemrõl Isten saját végtelen szenvedése árán gondoskodott, amikor Krisztusban mindent megbékített önmagával."[4]
Ugyanolyan fontos ma a város felépítéséhez használt anyagok felsorolása, mint az a tény, hogy az angyal, aki megmutatta Jánosnak a várost, megmérte falait. Hogy megmérhetõ volt, hogy van magassága, hosszúsága és szélessége, azt tudatja a modern, adatokhoz igazodó emberrel, hogy a város valóságos hely.
3. Táplálék- és vízellátása. Isten trónjától, amely a város központjában van, folyik "az élet vizének tiszta folyója" (Jel 22:1). És mint egy soktörzsû indiai fügefa, az élet fája nõ "a folyóvízen innen és túl". Tizenkét gyümölcse tartalmazza azokat a létfontosságú elemeket, az öregedés, kimerültség és fáradtság ellenszerét, amelyeket az emberiség azóta nélkülöz, amióta Ádámnak és Évának el kellett hagynia Édent (Jel 22:2; 1Móz 3:22). Akik ennek a fának a gyümölcsét eszik, azoknak nincs szükségük éjszakai pihenésre (vö. Jel 21:25), mert az új földön soha nem éreznek fáradtságot.
Örök otthonunk
A Biblia világossá teszi, hogy végül az üdvözültek örökölni fogják ezt a földet (Mt 5:5; Zsolt 37:9, 29; 115:16). Jézus megígérte, hogy követõinek "helyet készít" Atyja házában (Jn 14:1-3). Ahogy már említettük, a Szentírás szerint az Atya trónja és mennyei székhelye az új Jeruzsálemben lesz, amely leszáll erre a földre (Jel 21:2-3, 5).
Városi otthonok. Az új Jeruzsálem az a város, amelyet Ábrahám várt (Zsid 11:10). E hatalmas városon belül készít Krisztus "lakóhelyet" (Jn 14:2) – valódi otthonokat.
Vidéki otthonok. De a megváltottak nem lesznek az új Jeruzsálem falai közé zárva. Õk öröklik a földet. Városi otthonukból a megváltottak kimennek vidékre, hogy megtervezzék és felépítsék megálmodott otthonukat; hogy növényeket termeljenek; hogy arassák és egyék azok termését (Ésa 65:21).
Otthon Istennel és Krisztussal. Az új földön Jézus tanítványainak tett ígérete mindörökre beteljesedik: "Hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (Jn 14:3). Krisztus testet öltésének célja: "velünk az Isten" – végül megvalósul. "Imé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök" (Jel 21:3). Itt az üdvözülteknek az lesz a kiváltságuk, hogy az Atya és a Fiú jelenlétében – az Õ társaságukban – élhetnek.
Élet az új földön
Milyen lesz az élet az új földön?
Uralkodás Istennel és Krisztussal. Isten bevonja a megváltottakat országának ügyeibe. "Isten és a Bárány trónusa lesz benne (a városban): szolgái imádják õt…és uralkodnak örökkön-örökké" (Jel 22:3-5 – új prot. ford; vö: 5:10).
Nem tudjuk, mire terjed ki uralmuk. De feltehetõen a megváltottak egyik fontos feladatukként mint Krisztus követei fognak szolgálni a világegyetemben, bizonyságot téve Isten szeretetének megtapasztalásáról. Legnagyobb örömük Isten dicsõítése lesz.
Fizikai tevékenységek az új földön. Az új földön az élet a legigényesebbek érdeklõdését is leköti majd az örökkévalóságon át. Egy pillantás a megváltottak által végezhetõ tevékenységkínálatra fokozza a menny utáni vágyunkat, pedig még el sem kezdõdött a lehetõségek felsorolása.
Ismerjük a szentírási ígéreteket, hogy a megváltottak "házakat építenek és bennök lakoznak" (Ésa 65:21). Az építkezés tervezéssel, szerkesztéssel, berendezéssel jár, és az átalakítás és átépítés lehetõségével. A "lakoznak" szóból a mindennapi élet sokszínû tevékenységére következtethetünk.
Az egész új földi lét fontos célja helyreállítani azt, ami Isten eredeti teremtési terve volt. Édenben Isten kertet adott az elsõ emberpárnak, "hogy mívelje és õrizze azt" (1Móz 2:15). Ha az új földön – ahogy Ésaiás mondta – szõlõket plántálnak, bizonyosan gyümölcsösöket és gabonamezõket is? Ha – ahogy a Jelenések jelzi – hárfákon játszanak, miért ne játszanának trombitán és más hangszereken is? Isten volt az, aki az emberiségbe plántálta az alkotás vágyát, és a korlátlan lehetõségek világába helyezte õket (2Móz 1:28-31).
Társadalmi élet az új földön. Meg fogjuk látni, hogy az örökkévalóságban örömünket nagy részben az egymással való kapcsolatunk jelenti.
1. Barátok és a család. Megismerjük-e barátainkat és rokonainkat, miután megdicsõültünk és Jézus képmására átváltoztunk? Krisztust feltámadása után tanítványai minden nehézség nélkül felismerték. Mária felismerte hangját (Jn 20:11-16), Tamás a fizikai megjelenését (Jn 20: 27-28), az emmausi tanítványok pedig a szokásait (Lk 24:30-31, 35). Ábrahám, Izsák és Jákób a mennyek országában is viselni fogják nevüket és személyiségüket (Mt 8:11). Feltehetõen az új földön is fenntartjuk kapcsolatainkat azokkal, akiket most ismerünk és szeretünk.
Valójában az ottani kapcsolataink azok – és nemcsak a családunkkal és jelenlegi barátainkkal -, amelyek miatt a menny a mi reménységünk. A sok anyagi ajándék "eltörpül majd az Istennel az Atyával, a Megváltóval, a Szentlélekkel, az angyalokkal, valamint minden nép, törzs, nyelv és nemzet szentjeivel, saját családunkkal való örök értékû kapcsolatokkal összehasonlítva… Nem lesz többé meghiúsult élet, széthullott család, megromlott kapcsolat.
Mindenki ép és egészséges lesz. A testi és szellemi összetartozás teszi a mennyet és az örökkévalóságot a tökéletes beteljesüléssé."[5]
"A szeretet és a rokonszenv, amelyet Isten plántált a lélekbe, a legszebb és legigazabb kifejezésre jut. A bûntelen kapcsolat a szent lényekkel, a harmonikus együttlét a szent angyalokkal és minden kor hûségeseivel… – mind hozzájárul a megváltottak boldogságához."[6]
2. Házasság? Krisztus néhány kortársa megemlítette a töbszörösen megözvegyült asszony esetét, akinek összesen hét férje volt. Megkérdezték Jézust: kinek a felesége lesz ez az asszony a feltámadás után. Nem sok fantázia kell ahhoz, hogy elképzeljük, milyen végtelen bonyodalom származna abból, ha e földön kötött házasságok megismétlõdnének a mennyben. Krisztus válasza mennyei bölcsességrõl tesz bizonyságot: "A feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben" (Mt 22:29-30).
Vajon a megváltottak nélkülözni fogják akkor a házassággal most járó ajándékokat? A megváltottak az új földön nem lesznek megfosztva semmi jótól! Isten azt ígérte, hogy "nem vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek" (Zsolt 84:12). Ha ez igaz ebben az életben, mennyivel inkább igaz lesz az eljövendõben.
A házasság lényege a szeretet. A szeretet kifejezésébõl öröm fakad. A Szentírás ezt mondja: "az Isten szeretet", és "teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké" (1Jn 4:8; Zsolt 16:11). Az új földön senki sem lesz hiányában sem a szeretetnek, sem az örömnek vagy gyönyörûségnek. Senki sem fogja érezni, hogy egyedül van vagy üres az élete és nem szeretik.
Bízhatunk abban, hogy a szeretõ Teremtõ, aki azért hozta létre a házasságot, hogy örömet nyújtson a mostani világban, valami jobbat fog adni az eljövendõben – valami olyant, ami annyival szárnyalja túl a házasságot, amennyivel az új világ a jelenlegit.
Szellemi élet az új földön
Az értelem helyreállítása. Az élet fájának "levelei a népek gyógyítására szolgálnak" (Jel 22:2 – új prot. ford). Az a gyógyítás, amirõl a Jelenések könyve beszél, több mint a jelenlegi "gyógykezelés"; ez "helyreállítást" jelent, mivel ott soha senki nem lesz beteg (Ésa 33:24, 20). Amikor esznek az élet fájáról, a megváltottak kinövik a századokig tartó bûn okozta testi és szellemi károkat. Visszaalakulnak Isten képmására.
Korlátlan lehetõségek. Az örökkévalóság korlátlan értelmi fejlõdést kínál. Az új földön "a halhatatlan lények soha nem csökkenõ örömmel fogják a eremtõ hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz Isten elfelejtésére kísértõ kegyetlen, ámító ellenség. Minden tehetség fejlõdik, minden képesség gyarapszik. A tanulás nem fogja elménket fárasztani, és erõnket kimeríteni. A legnagyobb vállalkozások is véghezvihetõk, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a legmagasabb célok is elérhetõk. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák gyönyörködtetnek, új igazságokat érthetünk meg, és új dolgok serkentgetik az értelmi, lelki és testi képességeket."[7]
Lelki tevékenységek az új földön. Krisztus nélkül értelmetlen lenne az örök élet. Az örökkévalóságon át a megváltottak éhezni és szomjúhozni fognak arra, amit még Jézusról megtudhatnak – hogy mindjobban megérthessék életét és munkáját; hogy többet beszélhessenek vele; hogy az el nem bukott világoknak többször tehessenek bizonyságot páratlan szeretetérõl; hogy jellemük még jobban tükrözze az övét. A megváltottak Jézusért és Jézussal élnek majd. Teljes örömmel örökre megnyugodnak benne.
Krisztus azért élt, hogy szolgáljon (Mt 20:28), és ugyanilyen életet kíván követõitõl is. Már maga az jutalom, hogy vele dolgozhatunk. És a kapcsolatot, amely ebbõl fejlõdik, azon a nagyobb áldáson és kiváltságon kívül kínálja, hogy vele dolgozhatunk az új földön. Ott az "õ szolgái szolgálnak néki" (Jel 22:3) nagy örömmel és gyönyörûséggel.
Bár a megváltottaknak alkalmuk lesz kutatni Isten kincsesházát a természetben, a legkedveltebb tudomány a kereszt tudománya lesz. Amikor az értelem újra eljut az Isten eredeti szándéka szerinti magas szintre, és elmúlik a bûn okozta vakság, az ember megérti a lelki igazságokat úgy, amire itt csak vágyódik. A megváltásról – amelynek mélysége, magassága és szélessége minden képzeletet meghalad – fognak tanulni és énekelni az örökkévalóságon át. E tanulmány által a megváltottak elõtt az igazság egyre nagyobb távlatai nyílnak meg úgy, ahogy az igazság Jézusban van.
Az üdvözültek hétrõl hétre összegyûlnek szombati istentiszteletre: "És lesz, hogy… szombatról szombatra eljõ minden test engem imádni, szól az Úr" (Ésa 66:23).
Nem lesz többé…
Minden rossz véget ér. Az új földrõl szóló legbátorítóbb ígéretek egy része azt mondja el, hogy mi nem lesz ott. "Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem veszõdség, mert a régi világ elmúlt" Jel 21:4 – új kat. ford.).
Ezek a bajok örökre eltûnnek, mert Isten eltörli a bûn minden formáját, megsemmisíti minden baj okát. A Szentírás az élet fáját mint az új föld részét említi, de soha nem beszél a jó és gonosz tudásának fájáról, vagy a kísértés bármely más forrásáról. Azon a csodálatos helyen sohasem kell a keresztényeknek harcolni a világgal, a testtel, sem az ördöggel.
Az új föld "új" marad a bûntõl szennyezett régi Föld-bolygó bevándorlóinak özöne ellenére. Ez a tény a biztosítéka, hogy nem lesznek ott "gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok" (Jel 21:8 – új kat. ford., 22:15). Istennek ki kell zárnia õket onnan, mert bármilyen bûn megjelenik, az rombol.
Eltûnik "az átok minden nyoma… csak egy emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bûn kegyetlen munkájának semmi emléke nem marad, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán. A megdicsõült Krisztust szemlélve, a próféta így szól: ‘Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellõle, és ott van az Õ hatalmának rejteke’ (Hab 3: 4)… A Golgota sebei a Megváltót dicsõítik és hatalmát hirdetik az örök korokon át."[8]
A régiekrõl említés sem történik. Az új földön – mondja Ésaiás – "a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak" (Ésa 65:17). A 16. versbõl nyilvánvaló, hogy a régi élet bajait a megváltottak elfelejtik. Viszont nem fogják elfelejteni azokat a jó dolgokat, amelyeket Isten cselekedett – megmentõ nagy kegyelmét, amely nélkül a bûn elleni egész küzdelem hiába lett volna. A szentek saját tapasztalata – amelyet Krisztus megmentõ kegyelmérõl szereztek – bizonyságtevésük lényege lesz az örökkévalóságon át.
Ezenkívül a bûn története fontos része annak a biztosítéknak, hogy "nem lészen kétszer veszedelem" (Náh 1:9). A bûn szomorú következményeinek a gondolata örök elrettentésként szolgál mindenki részére, aki valamikor is ennek az öngyilkos útnak a választására érezne újra kísértést. Bár a múlt eseményei fontos célt szolgálnak, a menny légköre e borzasztó emlékeket megtisztítja a fájdalomtól. Isten azt ígérte, hogy emlékeik nem váltanak ki a megváltottakban bûntudatot, megbánást, csalódást, fájdalmat sem bosszúságot.
Az új teremtésbe vetett hit áldásai
Az új földrõl szóló tanítás iránti hitük nagyon sok gyakorlati áldást jelent a keresztényeknek.
Bátorítás a szenvedésben való kitartásra. Krisztus "az elõtte levõ öröm helyett – a gyalázattal nem törõdve – vállalta a keresztet" (Zsid 12:2 – új prot. ford.). Pál felbátorodott, amikor az eljövendõ dicsõségre gondolt: "Azért nem csüggedünk… Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk" (2Kor 4:16-17).
A jutalom örömét és bizonyosságát adja. Maga Krisztus mondta: "Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bõséges a mennyekben" (Mt 5:12). Pál hangsúlyozza: "Ha valakinek munkája… megmarad, jutalmát veszi" (1Kor 3:14).
Erõt ad a kísértéssel szemben. Mózes el tudott szakadni "a bûnnek… gyönyörûségétõl" és "Egyiptom kincseitõl", "mert a megjutalmazásra tekintett" (Zsid 11: 25-26).
Érezteti a menny elõízét. A keresztény jutalmát nemcsak a jövõ hozza meg (Ef 1:14). Krisztus szólt így: "Ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz" (Jel 3:20). "És amikor Krisztus jön, mindig magával hozza a mennyet." A vele való beszélgetés: "a menny a szívben; a dicsõség kezdete; az üdvösség elõíze."[9]
Gyümölcsözõbbé tesz. Egyesek szerint a keresztényeket annyira a menny érdekli, hogy e világ számára értéktelenek. De a keresztények pontosan az elkövetkezõ életbe vetett hitük miatt állnak azon a szilárd alapon, ahonnan megmozgatják a világot. Ahogy C. S. Lewis megjegyezte: "Ha a történelmet olvasod, azt fogod találni, hogy pontosan azok a keresztények tették a legtöbbet a mostani világért, akik a legtöbbet gondoltak az eljövendõre… Azért lettek a keresztények olyan eredménytelenek a jelenlegi világban, mert csaknem elfeledkeztek a jövendõrõl. Legyen célod a menny, és megkapod ‘benne’ a földet is; legyen célod a föld, és egyik sem lesz a tied."[10]
"A bölcs ember nagyobb gonddal farag márványszobrot, mint épít hóembert".[11] Az a keresztény, aki örökké akar élni, természetesen nagyobb gonddal rendezi el életét (és ezért biztatóbb hatással van a társadalomra), mint az az ember, aki veszendõnek tartja magát, olyannak, aki csak azért született, hogy elmúljon.
A "mennyei, a Szentlélek által támogatott dolgokkal való foglalkozásnak hatalmas átalakító ereje van. Emelkedetté teszi a lelket és nemesíti. Látótere és látóképessége megnõ, és a látható és láthatatlan dolgok viszonylagos arányát és értékét helyesebben ítéli meg."[12]
Bemutatatja Isten jellemét. A világ, ahogy azt ma látjuk, igen hamis színben tünteti fel Isten jellemét és e bolygóval kapcsolatos eredeti tervét. A bûn annyira megrontotta a föld fizikai környezetét, hogy sokan nehezen tudnak kapcsolatot elképzelni a Mózes elsõ és második könyvében ábrázolt paradicsom és a világunk között. Most a túlélésért vívott állandó harc jellemzi az életet. Még a hívõk élete – akiknek küzdeniük kell a világgal, a testtel és az ördöggel – sem képviseli pontosan Isten eredeti tervét. A megváltottak részére tervezett világ, amelyet nem érint Sátán befolyása, az a világ, amelyben egyedül Isten szándéka valósul meg, és mutatja be igazán Isten jellemét.
Istenhez vonz bennünket. A Biblia végül megrajzolja az új földet, azért is, hogy a vallástalan embert Krisztushoz vonzza. Vannak, akik tiltakoznak annak hallatán, hogy "az édeni szépségében helyreállított föld, amely olyan valóságos, mint ‘a föld most’, lesz a szentek végsõ otthona", ahol "nem lesz bánat, fájdalom és halál, és egymást szemtõl szembe" látják és megismerik.
"Ez nem lehet igaz – mondják -, hiszen éppen ez felel meg a világnak; pontosan ez az, amit a gonoszok szeretnének."
Sokan – úgy tûnik – "azt gondolják, hogy a vallás… végsõ jutalmával valami olyasmi lehet, amire a világ nem vágyhat; és amikor bármilyen boldog állapotról van szó, amire az ember szíve bukott állapotában igazán vágyik, annak – véleményük szerint – nincs köze az igaz valláshoz"[13] De semmi sem lehet távolabb az igazságtól.
Isten azzal, hogy bemutatja, mit készített az Õt szeretõknek, meg akarja szabadítani az embereket az evilági kötelékeiktõl, hogy segítsen nekik felismerni az eljövendõ világ értékét, és bepillantást nyújtani azokba a csodálatos dolgokba, amelyeket egy szeretõ Atya készített.
Örökké új
Ezen a régi földön gyakran mondják, hogy "minden jó dolog véget ér". Az új földdel kapcsolatos legjobb hír az, hogy soha nem ér véget. Valósággá lesz, amit a "Halleluja kórus" szövege mond: "E világnak országai a mi Urunkéi és az õ Krisztusáéi lettek, aki örökkön-örökké uralkodik" (Jel 11:15: vö. Dán 2:44; 7:27). A Szentírás azt is mondja, hogy minden teremtés együtt énekeli a dicsõítõ éneket: "A királyi székben ülõnek és a Báránynakáldás és tisztesség és dicsõség és hatalom örökkönörökké" (Jel 5:13).
"A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bûn, és nincsenek bûnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes összhang és boldogság tölti be. Tõle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élõk és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhõtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet."[14]