Az örökkévaló Szentlélek Isten együttmûködött az Atyával és a Fiúval a teremtésben, a testetöltésben és a megváltásban. Õ ihlette a Szentírás íróit, Õ hatotta át Krisztus életét erõvel. Õ vonzza és gyõzi meg az embereket, és megújítja, Isten képére formálja azokat, akik erre vágyakoznak. Azért küldte el az Atya és a Fiú, hogy mindig gyermekeivel legyen. A Szentlélek ad az egyháznak lelki ajándékokat és arra képesíti, hogy Krisztus testeként szolgáljon. A Szentírással összhangban Õ vezet el minden igazságra. (Hitelvek – 5)
A keresztre feszítés megrémítette, megtörte és megrettentette Jézus követõit, a feltámadás azonban a virradatot hozta el életükbe. Krisztus letörte a halál láncait, Isten országának hajnala hasadt szívükben.
Most olthatatlan tûz lobogott lelkükben. A tanítványok közé alig néhány hete még gonosz falakat húzó ellentétek semmivé lettek. Megvallották hibáikat egymásnak és még készségesebbnek mutatkoztak Jézus, mennybe ment Királyuk befogadására.
A korábban szétszórt nyáj egysége úgy erõsödött, ahogy nap nap után együtt voltak imádkozni. Egy felejthetetlen napon éppen Istent dicsérték, amikor heves szélzúgás hasított végig közöttük. Mintha a szívük lángolása láthatóvá vált volna: tûznyelvek nyugodtak meg mindegyikük fején. A Szentlélek szállt rájuk lobogó tûz képében.
Szentlélekkel betöltekezve a tanítványok nem tudták már magukban tartani Jézus iránti új, forró szeretetüket és örömüket. Nyíltan, lelkesen kezdték hirdetni az üdvösség jó hírét. A hangra felfigyelve a város lakóinak nagy tömege a különféle népek zarándokaival együtt sereglett az épülethez. Elcsodálkozva és szinte összezavarodva hallgatták – saját nyelvükön -, hogy a mûveletlen galileaiak milyen hatalmas erõvel tesznek bizonyságot Isten hatalmas cselekedeteirõl.
"Nem értem – mondta valaki. Mit jelent ez?" Mások megpróbálták egyszerûen azzal elintézni, hogy részegeknek tartották az apostolokat. "Nem!" – harsogta Péter a tömeg zaja fölött. "Most még csak reggel 9 óra. Azért történt, amit hallottatok és láttatok, mert a feltámadott Jézus Krisztus az Isten jobbjára ült, és most adja nekünk a Szentlelket" (lásd: ApCsel 2).
Ki a Szentlélek?
A Biblia rámutat, hogy a Szentlélek személy, nem csupán személytelen erõ. Az olyan kijelentések, mint pl. "Mert tetszék a Szentléleknek és nékünk" (ApCsel 15:28), arra utalnak, hogy az õskeresztények személynek tartották. Krisztus is valós, különálló személyként utalt rá: "Engem dicsõít majd – mondta -, mert az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek" (Jn 16:14).
A Szentírás a Szentháromság Istenre utalva a Lelket személyként mutatja be (Mt 28:19; 2Kor 13:13).
A Léleknek van személyisége. Lakozik, marad valakiben (1Móz 6:3), tanít (Lk 12:12), meggyõz (Jn 16:8), irányítja az egyház ügyeit (ApCsel 13:2), segít és közbenjár (Róm 8:26), ihlet (2Pt 1:21) és megszentel (1Pt 1:2). Pusztán erõ, hatás vagy Istennek egy tulajdonsága nem végezheti mindezt, csak egy személy.
A Szentlélek valós Isten
A Szentírás Istennek tartja a Szentlelket. Péter azt mondta Anániásnak, aki a Szentléleknek hazudott, hogy "Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek" (ApCsel 5:3-4). A megbocsáthatatlan bûnt Jézus a "Lélek káromlásának" mondta és hozzátette: "Még aki az ember Fia ellen szól, annak is megbocsáttatik; de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsáttatik" (Mt 12:31-32). Ez csak akkor lehet igaz, ha a Szentlélek Isten.
A Szentírás beszél a Szentlélek isteni tulajdonságairól. A Szentlélek élet. Pál úgy utal rá, mint az élet lelkére (Róm 8:2). A Szentlélek igazság. Krisztus az igazság Lelkének nevezte (Jn 16:13). "A Lélek szerelme" (Róm 15:30) és "az Istennek ama Szentlelke" (Ef 4:30) kifejezések azt mutatják, hogy a Szentlélek természetének része a szeretet és a szentség.
A Szentlélek mindenható. A lelki ajándékokat osztja "mindenkinek külön, amint akarja" (1Kor 12:11). Mindenütt jelenvaló. Mindörökké népével marad (Jn 14:16). Senki sem menekülhet el hatása elõl (Zsolt 139:7-10). Mindenttudó is, mert "a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek lelke" (1Kor 2:10-11).
Isten tetteit szintén kapcsolatba hozza a Biblia a Szentlélekkel. Része van a teremtésben és a feltámadásban is. "Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet" (Jób 33:4) – mondta Elihu. A zsoltáros így fogalmazott: "Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek" (Zsolt 104:30 – új prot. ford.). Pál felkiáltott: "Aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az õ tibennetek lakozó Lelke által" (Róm 8:11).
Csak a mindenütt jelenvaló személyes Isten, nem pedig egy személytelen hatás vagy egy teremtett lény tehette meg azt a csodát, hogy az Isten Krisztus embertõl, Máriától született. Pünkösdkor pedig a Lélek tette az egyetlen Isten-embert, Jézust, egyetemesen jelenvalóvá mindazok számára, akik készségesen elfogadták.
A keresztségi szöveg (Mt 28:19), az apostoli áldás (2Kor 13:13), valamint a lelki ajándékok felsorolása (1Kor 12:4-6) a Szentlelket az Atyával és a Fiúval egyenlõnek tartja.
A Szentlélek és a Szentháromság
A Szentlélek Isten az örökkévalóságtól fogva a Szentháromság harmadik tagjaként, azon belül létezett. Az Atya, a Fiú és a Lélek egyaránt önmaguktól létezõk. Mindannyian egyenlõk, de a különbözõ feladatokat megosztják egymás között (lásd: 2. fejezet).
A Szentlélek Istent akkor érthetjük meg a legjobban, ha Jézus segítségével vizsgáljuk. Amikor a Lélek a hívõbe költözik, úgy jön, mint "Krisztus Lelke", és nem a saját jogán, önhatalmúlag. A történelemben véghezvitt tetteinek Krisztus megváltói küldetése állt a középpontjában. A Szentlélek aktívan közremûködött Krisztus születésében (Lk 1:35), megerõsítette keresztségekor, amikor Jézus elkezdte nyilvános szolgálatát (Mt 3:16-17), ezenkívül hozzáférhetõvé teszi az emberiség számára Krisztus engesztelõ áldozatának és feltámadásának érdemeit (Róm 8:11).
A Szentháromságon belül a Lélek a végrehajtó szerepét látszik betölteni. Amikor az Atya odaadta Fiát a világért (Jn 3:16), a Fiú a Szentlélektõl fogantatott (Mt 1:18-20). A Szentlélek jött el a tervet végrehajtani, valósággá tenni.
A Szentlélek jelen volt a teremtésnél (1 Móz 1:2) – ebbõl láthatjuk, hogy tevékenyen részt vett benne. Az élet eredete és fennmaradása mûködésétõl függ; távozása halált jelent. A Biblia kijelenti, hogy ha Isten "Lelkét és lehellését magához vonná: elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba" (Jób 34:14-15; vö. 33:4). A Lélek teremtõ munkája az is, amikor újjáteremti mindazokat, akik nyitottak Isten elõtt. Isten az emberekben teremtõ Lelke által munkálkodik. Tehát a testetöltésben, a teremtésben és az újjáteremtésben a Lélek hajtja végre Isten szándékát.
A megígért Lélek
Istennek az volt a terve, hogy testünk a Szentlélek lakóhelye legyen (lásd: 1Kor 3:16). Ádámot és Évát a bûn elszakította az Édenkerttõl, de a bennük lakozó Szentlélektõl is. Ez az elkülönült állapot tovább tart. Az özönvíz elõtt a gonoszság borzalmas méreteket öltött, ezért Isten kijelentette: "Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben" (1Móz 6:3).
Az ószövetségi idõkben a Lélek alkalmassá tett egyes embereket bizonyos feladatok elvégzésére (4Móz 24:2; Bír 6:34; 1Sám 10:6). Idõnként emberekben van (2Móz 31:3; Ésa 63:11). Kétségtelen, az õszinte hívõk mindig is tudatában voltak jelenlétének, de a prófécia megjövendölte, hogy a Lélek kitöltetik "minden testre" (Jóel 2:28) – olyan idõ lesz ez, amikor a Lélek nagyobb mértékû megnyilvánulása új korszakot vezet majd be.
Amíg a föld még a bitorló kezében volt, a Lélek teljes kitöltetésével várni kellett. Mielõtt a Lélek kitöltethetett minden testre, Krisztusnak véghez kellett vinnie földi szolgálatát és be kellett mutatnia az engesztelõ áldozatot. Keresztelõ János a következõt mondta, amikor Krisztus szolgálatára úgy mutatott, mint a Lélek szolgálatára: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket", de "Õ Szentlélekkel és tûzzel keresztel majd titeket" (Mt 3:11). Viszont az evangéliumok nem számolnak be arról, hogy Jézus Szentlélekkel keresztelt volna. Halála elõtt alig néhány órával ígérte meg tanítványainak: "Én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké, az igazságnak ama Lelkét" (Jn 14:16-17). A kereszten történt volna meg a megígért Lélek általi keresztség? A keresztrefeszítés péntekjén nem jelent meg galamb – csak nagy sötétséget és villámlásokat lehetett látni.
Jézus csak feltámadása után lehelte lelkét tanítványaira (Jn 20:22). Azt mondta: "Elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel" (Lk 24:49). Ezt az erõt pedig akkor kellett megkapniuk, "minekutána a Szentlélek eljõ reátok" – és a hívõket bizonyságtevõkké teszi az egész földön (ApCsel 1:8).
"Még nem vala Szentlélek – írta János – mivelhogy Jézus még nem dicsõítteték meg" (Jn 7:39). A Szentlélek kitöltetésének az volt az elõfeltétele, hogy az Atya elfogadja Krisztus áldozatát.
Akkor köszöntött be az új korszak, amikor gyõzelmes Urunk a mennyei trónra ült. A Szentlelket teljességében csak akkor tudta elküldeni. Miután Jézus "az Istennek jobbja által felmagasztaltatván" kitöltötte a Szentlelket (ApCsel 2:33) tanítványaira, akik égõ vágyakozással várták ezt az eseményt, és "mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben" (ApCsel 1:5, 14). A golgotai események után 50 nappal, pünkösdkor a Szentlélek teljes erejével köszöntött be az új korszak. "És lõn nagy hirtelenséggel az égbõl mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol [a tanítványok] ülnek vala. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel" (ApCsel 2:2-4).
Jézus és a Szentlélek küldetésük végzésében egyaránt egymásra támaszkodtak, egymástól függtek. Addig nem töltethetett ki teljesen a Szentlélek, amíg Jézus teljesen el nem végezte feladatát. Jézus pedig a Szentlélektõl fogantatott (Mt 1:8-21), a Lélek keresztségében részesült (Mk 1:9-10), a Lélek vezette (Lk 4:1), a Lélek által hajtotta végre csodáit (Mt 12:24-32), a Lélek által ajánlotta fel önmagát a Golgotán (Zsid 9:14-15) és részben a Lélek támasztotta fel (Róm 8:11).
Jézus volt az elsõ személy, aki a Szentlélek teljességét tapasztalta. Nagyszerû igazság, hogy Urunk kész a Szentlelket árasztani mindazokra, akik komolyan vágynak rá.
A Szentlélek küldetése
Krisztusnak a halálát megelõzõ estén közeli távozásáról mondott szavai nagyon aggasztották tanítványait. Ezért gyorsan igyekezett megerõsíteni õket azzal, hogy személyes képviselõjeként elküldi hozzájuk Szentlelkét. Nem maradnak árvák (Jn 14:18).
Küldetésének eredete. Az Újszövetség egyedülálló módon mutatja be a Szentlelket. Úgy nevezi, hogy "Jézus Lelke" (ApCsel 16:7 – új prot. ford.), "az õ Fiának Lelke" (Gal 4:6), "Isten Lelke" (Róm 8:9), "Krisztus Lelke" (Róm 8:9; 1Pt 1:11), "a Jézus Krisztus Lelke" (Fil 1:19). Kitõl ered a Szentlélek missziója: Jézus Krisztustól vagy az Atya Istentõl?
Krisztus két forrást említett, amikor a Szentléleknek az elveszett világért végzett küldetésérõl – annak eredetérõl – beszélt. Elõször az Atyára utalt: "És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád néktek" (Jn 14:16; vö. 15:26 "az Atyától"). A Szentlélek keresztségét "az Atya ígéretének" nevezte (ApCsel 1:4). Másodszor Krisztus önmagára utalt: "Elküldöm azt [a Lelket] tihozzátok" (Jn 16:7). A Szentlélek tehát az Atyától és a Fiútól jön.
Küldetése a világban. Csak a Szentlélek hatására tudjuk elismerni Krisztus uralmát. "Senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által" (1Kor 12:3) – írta Pál.
Isten azzal biztatott, hogy a Szentlélek által Krisztus, "az igazi világosság. megvilágosít minden embert" (Jn 1:9). Küldetése, hogy "megfeddi a világot bûn, igazság és ítélet tekintetében" (Jn 16:8).
Elõször, a Szentlélek mélységesen meggyõz a bûnrõl – különösen arról, hogy bûn, ha nem fogadjuk el Krisztust (Jn 16:9). Másodszor, a Lélek mindenkit arra késztet, hogy fogadjuk el Krisztus igazságát. Harmadszor, a Lélek figyelmeztet az ítéletre, ami erõs eszköznek bizonyul arra, hogy a bûn sötétségében lévõ emberekben felkeltse a bûnbánat és a megtérés utáni vágyat.
Miután megtértünk újjá is születünk a víz és a Szentlélek keresztsége által (Jn 3:5). Akkor pedig új életünk van, mert Krisztus Lelke bennünk lakozik.
Küldetése a hívõkért. A Szentlélekre vonatkozó igehelyek többsége a Lélek és Isten népe kapcsolatáról szól. Megszentelõ hatása engedelmességre vezet (1Pt 1:2), de senki sem élvezheti folyamatosan jelenlétét, ha nem tesz eleget bizonyos feltételeknek. Péter figyelmeztetett: Isten azoknak adja a Lelket, akik folyamatosan engedelmeskednek neki (ApCsel 5:32).[1] A Biblia tehát figyelmezteti a hívõket, hogy vissza ne utasítsák, meg ne szomorítsák és meg ne oltsák a Lelket (ApCsel 7:51; Ef 4:30; 1Thessz 5:19).
Mit tesz a Lélek a hívõkért?
1. Segíti a hívõket. Krisztus "más Paraklétosz"-nak (Jn 14:16) nevezte a Szentlelket, amikor a tanítványoknak beszélt róla. Ezt a görög szót "vigasztaló"-nak vagy "pártfogó"-nak (új prot. ford.) fordították, de jelenthet még tanácsadót, közbenjárót, segítõt vagy szószólót is.
A Szentírás a Szentlelken kívül csak Krisztust nevezi Paraklétosznak. Õ a Szószólónk vagy Közbenjárónk az Atya elõtt. "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (1Jn 2:1).
Krisztus mint Közbenjárónk és Szószólónk Isten elõtt képvisel bennünket és kinyilatkoztatja Istent nekünk. A Lélek pedig Krisztushoz vezet és megmutatja Krisztus kegyelmét. Ez magyarázat arra, hogy miért nevezi a Biblia a kegyelem Lelkének (Zsid 10:29). Egyik legnagyobb tette, hogy Krisztus megváltó kegyelmét eljuttatja az emberekhez (lásd: 1Kor 15:10; 2Kor 9:14; Jak 4:5-6).
2. Krisztus igazságát közvetíti. Krisztus a Szentlelket az igazság Lelkének nevezte (Jn 14:17; 15:26; 16:13). Feladatai közé tartozik, hogy "eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek", (Jn 14:26) és "elvezérel majd titeket minden igazságra" (Jn 16:13). Üzenete bizonyságot tesz Jézus Krisztusról (Jn 15:26). "Nem õ magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendõket megjelenti néktek" – mondta Krisztus. "Engem dicsõít majd, mert az enyémbõl vesz, és megjelenti néktek" (Jn 16:13-14).
3. Krisztus jelenlétét közvetíti. Nem csak a Krisztusról szóló üzenetet közvetíti, hanem magát Krisztust is. "Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jõ el hozzátok a Vigasztaló [a Szentlélek – Jn 14:16-17]; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok" (Jn 16:7).
Az Ember Jézus emberi természetétõl akadályoztatva nem volt mindenütt jelenvaló, ezért mondta jobbnak, hogy elmegy. A Lélek által mindig, mindenütt jelen lehet. "És én kérem az Atyát – mondta Jézus -, és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké, az igazságnak ama Lelkét". Azzal bátorította a tanítványait, hogy a Lélek "nálatok lakik és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok" (Jn 14:16-18). "A Szentlélek Krisztus képviselõje, jóllehet teljesen független az emberi természettõl".[2]
A testetöltés idején a Szentlélek Krisztus személyét Máriába juttatta. Pünkösdkor a Lélek vitte el a gyõzedelmes Krisztust a világba. Krisztus ígéretei – "Nem hagylak el, sem el nem távozom tõled" (Zsid 13:5) és "Én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20) – a Lélek által válnak valóra. Ezért használ az Újszövetség a Lélekkel kapcsolatban olyan címet, amit az Ószövetség sosem – "a Jézus Krisztus Lelke" (Fil 1:19).
Éppen így a Lélek által válik lehetségessé, hogy az Atya és a Fiú a hívõkbe költözzön (Jn 14:23), és a hívõk is csak a Lélek által lehetnek Krisztusban.
4. A Lélek irányítja az egyház mûködését. Mivel Krisztus a Szentlélek által van jelen, el-mondhatjuk, hogy Õ Krisztus igazi Helytartója a földön. A hitbeli és tanbeli kérdésekben Õ a fõ tekintély, egyházvezetési módszerei teljes össz-hangban vannak a Bibliával. "A protestantizmus megkülönböztetõ jellemzõje – ami nélkül nem lenne protestantizmus – az, hogy a Szentlélek Krisztus igazi Helytartója vagy Utódja a földön. Ha szervezetre vagy vezetõkre vagy emberi bölcses-ségre hagyatkozunk, ez azt jelenti, hogy az emberi-vel cseréljük föl az istenit."[3]
A Szentlélek szorosan bekapcsolódott az apostoli egyház irányításába. Az egyház imával és böjtöléssel kérte vezetését, amikor misszionáriusokat választottak ki (ApCsel 13:1-4). Az így kiválasztott embereket arról ismerték, hogy nyitottak a Szentlélek vezetése elõtt. Az Apostolok cselekedetei azt írja róluk, hogy megteltek Szentlélekkel (lásd: ApCsel 13:9, 52). Tetteiket a Lélek vezette (ApCsel 16:6-7). Pál pedig arra emlékeztette a gyülekezeti véneket, hogy a Szentlélek állította õket tisztségükbe (ApCsel 20:28).
A Szentlélek fontos szerepet játszott az egyház egységét fenyegetõ súlyos nézeteltérések feloldásában. A Szentírás a következõ szavakkal vezeti be az elsõ apostoli zsinat döntéseit: "Tetszék a Szentléleknek és nékünk." (ApCsel 15:28).
5. Rendkívüli ajándékokkal ruházza fel az egyházat. A Szentlélek rendkívüli ajándékokkal ruházta fel Isten népét. Az ószövetségi idõkben az Úr Lelke bizonyos emberekre szállt, és rendkívüli hatalmat adott nekik, hogy vezessék és megszabadítsák Izrael népét (Bír 3:10; 6:34; 11:29; stb.) és képessé tette õket a prófétálásra is (4Móz 11:17, 25-26; 2Sám 23:2). Amikor Sault és Dávidot felkenték Isten népe vezetõjének, a Lélek szállt rájuk (1Sám 10:6, 10; 16:13). Másokat pedig a Szentlélekkel való beteljesedés rendkívüli mûvészi képességekkel áldott meg (2Móz 28:3; 31:3; 35:30-35).
Krisztus az õsegyházban is a Szentlélek által árasztotta áldásait népére. A Lélek osztotta el ezeket a lelki ajándékokat a hívõk között, amint jónak látta az egész közösség hasznára (ApCsel 2:38; 1Kor 12:7-11). A Lélek adta a rendkívüli erõt, ami ahhoz kellett, hogy hirdetni tudják az evangéliumot a föld végsõ határáig (ApCsel 1:8; lásd még: 16. fejezet).
6. Betölti a hívõk szívét. Minden hívõ számára döntõ fontosságú az a kérdés, amit Pál tett fel az efézusi tanítványoknak: "Vettetek-é Szentlelket, minekutána hívõkké lettetek?" (ApCsel 19:2).
Miután nemleges választ kapott, kezét rátette ezekre a tanítványokra, akik így részesültek a Szentlélek keresztségében (ApCsel 19:6). Ez az eset arra utal, hogy a bûnrõl való meggyõzõdés, amit a Szentlélek vált ki az emberben, és a Lélekkel való beteljesedés két külön dolog.
Jézus rámutatott, hogy újjá kell születnünk víztõl és Lélektõl (Jn 3:5). Közvetlenül mennybemenetele elõtt azt hagyta meg az új hívõknek, hogy keresztelkedjenek meg "az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Mt 28:19). Ezzel összhangban áll, amit Péter prédikált, hogy a "Szentlélek ajándékát" a keresztségkor nyerjük el (ApCsel 2:38). Pál pedig megerõsítette a Szentlélek keresztségének fontosságát (lásd: 14. fejezet), és biztatta a hívõket, hogy "teljesedjetek be Szentlélekkel" (Ef 5:18).
Az újjászületéskor kezdõdõ megszentelõdés munkájának a folytatása a Szentlélekkel való betöltekezés, amelyben Isten saját képére formál át bennünket. Isten kegyelmébõl "tartott meg minket az újjászületésnek fürdõje és a Szentlélek megújítása által, melyet kitöltött reánk bõséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által" (Tit 3:5-6).
"A Lélek távolmaradása teszi az evangéliumi szolgálatot olyan erõtelenné. Lehetünk tanultak, tehetségesek, ékesen szólóak, rendelkezhetünk bármilyen velünk született vagy szerzett képességgel, de Isten Lelkének jelenléte nélkül egyetlen ember szívét sem érinthetjük, egyetlen bûnöst sem nyerhetünk meg Krisztusnak. Másrészt viszont Krisztussal összekapcsolódva, a lelki ajándékok birtokában az Úrnak még a legszegényebb és legtudatlanabb tanítványa is olyan erõt mondhat magáénak, amivel hatni tud a szívekre. Isten a világegyetem legnemesebb és legmagasztosabb hatását közvetítõ csatornáivá teszi õket."[4]
Rendkívül fontos a Lélek. A Lélek szolgálata által megy végbe mindaz a változás, amit Jézus Krisztus tesz bennünk. Nekünk, hívõknek állandóan tudatában kell lennünk annak, hogy a Lélek nélkül semmit sem tehetünk (Jn 15:5).
Ma a Szentlélek irányítja figyelmünket a szeretet legnagyobb ajándékára, amit Fiában ajánl fel nekünk Isten. Arra kér, hogy ne utasítsuk el, hanem fogadjuk el az egyetlen utat, ami által megbékélhetünk szeretõ és kegyelmes Atyánkkal.